Kövendi Nagy Tamás

(Kövend, 1849. július 8. – H. 1887. március 20.)

Tanító, újságíró-szerkesztő. A Torda-Aranyos vármegyei székely, unitárius vallású községben született, atyja Nagy József. Elemi iskolai tanulmányit szülőfalujában, algimnáziumot Tordán végzett. Kolozsvárott, az unitárius főgimnáziumban tett érettségi vizsgát. Érdeklődését az erdészet és a bányászat keltette föl, ezért akadémiai tanulmányait – állami ösztöndíjjal – Selmecen kezdte meg. A Bach-korszak igényeihez igazodó, magyarellenes szellemiségű rektorokkal szembe került, ezért tanulmányait Budapesten, az Egyetem bölcsészkarán folytatta. Két év elteltével, tanárai ajánlásával a Komárom vármegyei Ógyallára (ma: Hurbenovo, Szlovákia) ment. Ebben a – Komáromtól mintegy 20 km-re, északra fekvő – nagyközségben a Konkoly-Thege Miklós által építtetett-alapított “csillagdában” kapott segédcsillagászi állást. Fő megfigyelési területe a protuberanica, azaz a Nap legkülső légkörének tanulmányozása volt. Egy éves, önkéntes szolgálatra Bécsben vonult be. Itt szabadidejében a bécsi egyetem előadásait valamint a császári és királyi csillagdát, a Hohewarte-t látogatta. Fél évi szolgálat után reumatikus bántalmaira tekintettel mint szolgálatra alkalmatlant, leszerelték, és visszatért Konkoly-Thege mellé Ógyallára. Kutatási területe A Vénusnak a Nap előtti átvonulása lett. A hullócsillagok is figyelme középpontjában állottak. Tapasztalatairól a Magyar Tudományos Akadémia közleményeiben, az Annales der Wiener k.k Sternwarte (csillagászati évkönyv), valamint a Természet című lapban számolt be több alkalommal.

1875-ben nyerte el a hódmezővásárhelyi felső fiúnépiskola matematikai és természettudományi katedráját. Bár a csillagászattal már aktívan nem foglalkozhat, hisz eszközökben, lehetőségekben erősen korlátozva volt, azt tanóráin kiemelten oktatta, és igen népszerűek voltak a helyi sajtóban ezirányú publikációi. 1882-től három éven át a felső leányiskola kisegítő tanáraként is dolgozott. Figyelemre méltó közéleti szerepvállalása is. A helyi unitárius egyházközség megalakulásában ugyan nem játszhatott már kiemelkedő szerepet, hiszen amíg 1879-ben néhány család át nem tér e hitre, ő a város egyedüli unitárius vallású lakosa, s ez az egyház csak a XX. század elején erősödött meg. Lapalapító-szerkesztője a Vásárhelyi Híradónak, mely 1878. szeptember 22-én indult. Jegyzőnek választották az első és hatodik olvasókörökbe, az ötödiknek titkára lett, míg a Hódmezővásárhelyi Tanító Egyesület elnöki székkel tisztelte meg. Hetilapja a helyi pártcsatározások hatására beolvadt a Vásárhelyi Közlönybe, ahol 1879. július 6 – 1883. július 1 között végezte a hírlapírás mellett a szerkesztői munkát is.

Harmincnyolcadik életévében – talán a soha nem múló reumatikus problémák miatt is – tüdőgyulladás okozta korai halálát.

Irod.: VV.1887. márc.24. 3.p. Hódmezővásárhely története I.-II. kötet, 1984, 1993. Kárász, 1974. Hajdu Géza: Vásárhelyi egyletek és könyvtárak 1827-1944. Szeged, 1977. B.D.


Forrás: Hódmezővásárhelyi életrajzi lexikon. szerk. [Kőszegfalvi Ferenc és Borus Gábor]; az életrajzokat írták Béres Dezső et al. Szeged, Bába és Társai Kft., 2002. ISBN 963-9347-79-5
0 Mellékletek
327 Látogatás
Átlagos (0 szavazat)
Megjegyzések